hogy miért is kezdtem el ezt a blog-ot? mert szeretnék megtanulni bízni az emberekben. mert most egyszerűen nem megy. főként a férfi-női kapcsolatokban nem hiszek. van párom, de nagyon sok idő kellett, h el tudjam hinni, h nem csal meg. jobban mondva, most már nem gyanakszom nap mint nap. csak néha. szörnyű érzés, h akit szeretsz (és szeretem), nem tudom/tudtam elhinni a szavait. de nem is a saját kapcsolatommal van a baj. hanem úgy általában.
miért lépnek félre az emberek? mi az a szint, ami elfogadható és nem számít megcsalásnak? miért gondolják a férfiak, h nekik lehet alkalmi kapcsolatokat létesíteni a párjuk mellett, mondván, hogy feszültséget vezetnek le? merthogy ők férfiak és nekik ösztönösen jön a szükséglet a vadászatra. és a nők ezt miért fogadják el? miért olyan felháborító, ha valaki nem akar osztozni a párján mindenféle emberekkel?
most egyelőre csak ezek a gondolatok vannak a fejemben...
